NAGY MIKLÓS  színművész, rendező, igazgató

1957.03.06. - 2006.01.09.

2006. január 9.- én álltam kórházi ágyad mellett és meredten néztem a semmibe. Sajnos tudtam, hogy ezek már a búcsú pillanatai lesznek! Fogtam a kezed és csak kavarogtak bennem az érzések, az a sok szép emlék, ami összefűzött veled, és az utolsó napok, amikre utólag visszatekintve kísértetiesen rohantak a feltartóztathatatlan vég felé. És te, mintha tudtad volna, hogy vége, hogy nincs tovább, hogy már csak napok vannak, és be kell fejezned, le kell zárnod mindazt, amiért valamikor 49 évvel ezelőtt idejöttél.

"Az utolsó hét, már csak egy fél hét volt. Szerdán éjjel még beleegyeztél a műtétbe, majd a kezeim között örökre elaludtál. És hiába az orvosok áldozatos, odaadó munkájának többé nem ébredtél föl.

De hétfőn még találkoztál a gyerekeiddel, noha a hétvége volt a ti időtök. Amióta csak különváltan éltél a családodtól, minden hétvégét együtt töltöttél a gyerekeiddel. De ha nagy ritkán, véletlenül valamiért nem tudtatok találkozni, akkor a következő hétvégére halasztottátok. Kivéve, amikor ragaszkodtál ahhoz, hogy együtt legyetek az utolsó hétfőn. Mint, aki érezte Marci, Dani, Eti ők voltak számodra a legdrágábbak. Napi szinten voltál benne az életükbe, minden érdekelt, ami velük történik, minden apró-cseprő dolog, nevelted őket, tanítottad őket, terelgetted őket, hogy megtalálják helyüket az életben, gondosan ügyeltél arra, nehogy hátrányuk származzon abból, hogy elvált szülők gyerekei. Nem származott belőle hátrányuk, Miki. Üzenem, hogy megtalálták a helyüket az életben!

Aztán kedden elmentünk megnézni az új helyet. Te megálltál a nézőtéren, körbenéztél, majd felém fordultál, és örömtől sugárzó tekintettel, reményteli, bizakodó hangon azt mondtad: Nézd Zsolt, itt egy új élet kezdete!

És jött a szerda. Az egész délelőttöt anyukáddal töltötted. Egy felhőtlen, boldog délelőtt. Anya és fia ketten. Az utolsó délelőtt! Az édesanyád, akinek mindennél többet jelentett az ő kisfia, akire büszke volt, akit csodált, akit imádott! Néhány éve, már Ő sincs velünk!

Emlékszem, hogy miután elváltatok és anyukád visszautazott Kaposvárra, bejöttél a színházba és szokásodhoz híven, megfőzted az ebédet. Nem tudom, miért főzted, akkor, azon az utolsó napon, azt az ételt, aminek a nevét se tudom, talán nincs is neki, talán csak te találtad ki, de nekem a kedvencem volt. Máskor csak ünnepnapon, vagy valami különleges alkalomra szoktad ezt csinálni Akkor még nem tudtam, hogy ez az utolsó, a végső, a legkülönlegesebb alkalom! Boldogan ültem le enni Te már nem ettél belőle, csak ültél velem szemben, mosolyogtál naiv, gyermeki mosollyal, elégedetten, mint, aki a dolgát befejezte, és amikor fel akartál állni, visszahanyatlottál.

Az öltözőt napokig kerültem, képtelen voltam oda belépni, ahol minden úgy volt, ahogy te hagytad Végül, mikor már elkerülhetetlen volt, bementem. Az asztalon ott volt a könyv, amit épp olvastál, rajta a szemüveged, mint mindig. Megnéztem, mit olvastál utoljára: Móra Ferenc: Aranykoporsó
Miért pont ezt? Honnan tudtad, hogy ezt kell olvasnod?

Honnan tudtad, hogy el kell búcsúznod a szeretteidtől, hogy még egyszer utoljára találkozni kell mindenkivel, aki fontos volt a számodra? Te, aki annyi törődést, odafigyelést tudtál adni, akihez a nézők visszajártak, hogy a tanácsodat kérjék. Te, aki bölcs, megértő, szerető gondoskodással figyeltél mindenkire, aki hozzád fordult, hogy-hogy magadra nem figyeltél? Miért nem vettük észre, hogy mi felé megyünk? Miért nem tudtuk megakadályozni?

Ha most itt lennél, valami nagyon bölcset mondanál. Talán csak annyit, hogy: "Ne szomorkodjatok, én boldog voltam! Szerettem élni! Szép életem volt nagyon szép. Azt csináltam, amit a legjobban szerettem: SZÍNHÁZAT. Velem voltak szeretteim, az én drága közönségem... Miért szomorkodtok, hát? Inkább arra gondoljatok, mennyi szépet éltünk meg együtt, mekkora kegy volt a sorstól, hogy találkoztunk, hogy együtt lehettünk, hogy nevethettünk, sírhattunk együtt. Éljetek tovább, éljetek helyettem is, ahogy éltem én is, és ne aggódjatok miattam! Jól vagyok! "  vk.

 

https://www.facebook.com/watch/?v=1247561508618529