Lépcsőházi gondolatok

.Az egyetlen ember, aki garantáltan velünk van éjjel is és nappal is, mi magunk vagyunk. Ez önostorozáshoz és negatív érzésekhez vezethet. Vegyük tudomásul, ha magunkra irányuló negatív gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, de ne mondjuk ki azokat hangosan. Inkább próbáljuk őket pozitív gondolatokká alakítani.

Ha  tényleg meg akarom változtatni az életem, igazából a gondolataimmal kell kezdenem.

Az ember, míg él, folyamatosan változik. Nem hiszek abban, hogy a felnőttek már nem változnak. Az alaptermészetünk marad, de az ember nem csak abból áll. A kialakult alaptermészet felett az életem gondolatok, tettek és döntések hosszú-hosszú, szüntelen munkálkodó sorából áll össze. Velem szemben pedig itt áll az egész világ az összes csábító kihívásával. Nem az állandóan cserélődő sejtjeim miatt vagyok egészen más ember, hanem a sok külső hatás miatt, amit nap mint nap átélek. Az élet folyamatosan kihív bennünket.

. Amikor valakire azt mondjuk, hogy "más", "kevesebb", "közülük való" vagy "különb náluk", az a címkézés a megfelelő feltételek mellett rövid úton nagy pusztításhoz vezet.

Felső sor: Gobbi Hilda Kossuth-díjas színművész, Kocsis Judit Jászai Mari-díjas színművész, Horváth Sándor Kiváló művész, színművész, Szabó Éva Jászai Mari-díjas színművész, a JASZ örökös tagja, alsó sor: Radó Denise Jászai Mari-díjas színművész, Láng József Jászai Mari-díjas színművész a JASZ örökös tagja, Törőcsik Mari Nemzet Színésze, Kossuth díjas színművész, valamint Kaló Flórián Érdemes Művész, színművész társaságában.A színház nem földi színtér! A Színház menedék. Csodák világa. Lehetsz ott királynő, császár és szolga, bohóc és kurtizán. Veled ott minden megtörténhet. Meghalhatsz. Újjászülethetsz. A színház: szerelem! Örökké tartó láz.

 A motiváció késztet arra, hogy csinálj valamit. Mindig motivál valami, amikor megteszel valamit (...). A megfelelő motiváció hozzásegít a sikerhez.

Rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most. Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat.

Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, amikor másokról vagy akár önmagunkról előítéletesen gondolkodunk, és hogy megkérdőjelezzük ezeket a sokszor automatikus gondolatokat, enélkül ugyanis nem fogunk tájékozott döntéseket hozni társainkról és magunkról. Áldozatként pedig azt is tudatosítanunk kell, hogy nem kell csöndben tűrnünk, amikor más emberek mindenféle címkékkel ellátott dobozokba zárnak minket.

A nagyobb változások kis pillanatokból erednek; mikor megállunk, és megnézzük, kik vagyunk. Mivel valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. (...) Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra.

ANYÁK NAPI - GONDOLATOK
Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak Édesapám nincsen, Edesanyám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.

Nem kell félni a változástól, de nem kell feltétlenül üdvözölni sem, ha nincs mit veszítenünk. A változás tulajdonképpen maga az élet. Az egyetlen állandóság, amit ismerek: a változás.

Az élet egy utazás, aminek a legjobb része a felfelé caplatás. Ha valaminek vége szakad, jön valami más, a rossz után pedig mindig jó következik. Ha egy ajtó bezárul, kettő nyílik helyette, és neked mindkettőn át kell menned.

Eddig sem érdekelt, mit brekegnek a hátam mögött. Nyálaznak, mert csak így tudnak könnyíteni az irigységükön. Inkább legyek téma a szájukon, mint olyan szürke madár, akit senki sem vesz észre.

Nem dőlhetünk hátra a karosszékünkben arra várva, hogy a világ minden reggel bekopogtat az ajtónkon egy kész tervvel az adott napra. Nekünk kell lépéseket tenni a céljaink felé ahhoz, hogy teljes életet tudjunk élni, és elérjük, amit szeretnénk.

Nagyravágyó vagyok, igen! Mindent el akarok érni, amit csak képességeim révén elérhetek! Úgy vélem, ez nem kevés! Ám terveim közt nem szerepel aljasság, hamisság, árulás. Nehéz ám mindent elérni, s közben tisztának maradni. (...)Hát akkor majd a mindenből engedek, nem pedig önmagamból!

Az ember eljut egy pontig, amikor nem bír gondolkodni. Csak érez. Azt érzi, hogy meg akar állni. Azt érzi, hogy a gyomra ég, és tudja, hogy enni akar. Azt érzi, hogy a feje tele van vattával, és tudja, hogy aludni akar. Azt érzi, hogy a torka összezárul, tűz fut szét a karján-lábán, a szíve szinte kitöri a mellkasát, és tudja, hogy futni akar.

Eszméim olyan fontosak számomra, hogy ha egyszer megváltoznak, az az ember már nem én leszek.

Rettenetes távolságok lehetnek a kívülről látható és a belül rejtett dolgok között. Hiszen az igazi bohóc a szívében zokog, de nem mutatja. Azért szeretik, mert szórakoztató, és nem azért, amit magában érez.

Csak egy apró különbség van aközött, hogy valamit megteszünk vagy sem, de a választás elképesztően különböző eredményhez vezethet.

Azoknak az igazgatóknak a munkája állta ki az idő próbáját, akik azt a nehezebb utat választották, hogy nézőiknek olyan erejű és mélységű előadásokat adtak, melyekben a hősök és antihősök sorsa segített megérteni a közös múltat, a közös jelent és a közös jövőt. Ez a szembenézés soha nem volt, soha nem lesz könnyű. Az ő példájukat szeretném továbbra is követni.

Egy történetnek nincs se kezdete, se vége; az ember önkényesen választja ki azt a megélt mozzanatot, ahonnan vagy visszatekint, vagy előrenéz.

Sem a múltban, sem a jövőben nem szabad annyira elmerülnünk, hogy elszalasszuk a jelen történéseit. Olyan ez, mint amikor mindent megteszünk, hogy megkomponáljuk a tökéletes fotót, de közben agyban abszolút nem vagyunk jelen. A fényképek lényege, hogy felidézzék az emlékeket, de nekünk a fénykép készítésén kívül semmilyen más emlékünk nem lesz, mert kizárólag erre az egy műveletre koncentráltunk akkor. Ne tegyük ugyanezt az életünkkel. Igenis vegyük észre, mi történik itt és most. Ha nem így teszünk, elvesztegetjük a jövő tervezésére szánt időt, és nem fogunk emlékezni rá, amikor már a múltunkká vált.

Valami a lelkünk mélyén nem engedi, hogy elfogadjuk az árulást, bármilyen jelentéktelen is. Becsapva, lealacsonyítva érezzük magunkat. Minden olyan emberi kapcsolatot, mely bizalomra épül, az árulás darabokra zúz. Baráti vagy munkakapcsolatban maradni utána tettetés volna, hiszen mélyre hatolt a tőrdöfés.

Újra akarom kezdeni az életem... El akarom követni azokat a kis bűnöket, amelyekre mindig vágytam, de amelyekhez soha nem volt elég bátorságom. (...) Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék a kalandokat, és főleg ÉLJENEK!

Az életben sokszor válaszút elé érkezünk, döntünk, merre tovább. Ez valakit bölcsebbé tesz, és valakit nem. Egyes kapcsolatok tartósak lesznek, mások felbomlanak. Ami valaha volt, nem maradhat meg változatlanul, bármennyire is szeretnénk.

Az újrakezdés (...) nem azt jelenti, hogy teljesen szakítani a múlttal, hanem teremteni valami újat azzal a tudásbázissal, ami már megvan.

Nem az élet nagy bajai azok, melyek próbára teszik a jellemet! A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell.

Időnként úgy érezhetjük magunkat, mint egy pörgő falevél, melyet a szél piszkos utcán sodor; úgy érezhetjük magunkat, mint egy homokszem, mely megrekedt valahol. De senki nem mondta, hogy az élet nyugodt és rendezett dolog - nem az. Az ember nem tépett falevél, és nem is homokszem: kisebb-nagyobb mértékben megtervezheti az útirányát, és követheti is.

Van egy régi mondás: amiről nem tudsz, az nem fáj. De igaz ez? Vagy amit ma nem mondunk ki, az kísért holnap? Mindenki tudja, hogy az igazság fáj. De szabaddá is tehet. Mindig kockázatos, amikor őszinte vagy valakihez. Ami engem illet, szerintem az őszinteség megéri. És ki tudja. Lehet, hogy kellemes meglepetés ér.

Megcsinálhatjuk a szerencsénket, ha rendkívül keményen dolgozunk, és összpontosítunk a célunkra. De más eszközök is a rendelkezésünkre állnak; például nyitottnak kell lennünk a lehetőségekre, hasznunkra kell fordítanunk mindent, figyelnünk kell a minket körülvevő világra, a lehető legtöbb emberrel kapcsolatba kell lépnünk, és a lehető legjobbá tenni ezeket a kapcsolatokat.

A gyerekkor és a felnőttkor közötti különbség nem más, mint a képzelőerő és a beletörődés közötti különbség. Az egyiket a másikra cserélted, és már el is tévedtél.

Éltél már át olyan pillanatot, amikor a leghalványabb kétely nélkül tudtad, hogy a helyeden vagy? A jó úton jársz? Talán olyasmit is, hogy átléptél egy határon, átugrottál egy akadályt, vagy amikor érezted magad körül az egész világot, és a részének tudtad magad - része lettél a zsongásnak -, és minden olyan jó volt.

 El sem hiszi, mennyire fontos azt hallani valakitől, hogy "köszönöm", vagy az, hogy valaki azt mondja neked, hogy kedvel téged. Ez az emberi természet része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik.

Az ember mindig álljon ki amellett, amiben hisz, dolgozzon keményen, és mind a szakmájában, mind a magánéletében tartsa magát a saját maga által felállított erkölcsi mércéhez.

 Vicces, miként gyűlölnek meg, ha sikeres vagy. Bár ne így lenne. Csodálatos lenne úgy élvezni a sikert, hogy az ember ne látná azokat a tekinteteket maga körül.

 Nem tudom, jól van-e így, de való igaz, hogy még a csacsiságok sem csacsiságok többé, ha értelmes emberek kellő arcátlansággal követik el őket. A gonoszság mindig gonoszság marad, de a csacsiság nem mindig az. Minden attól függ, kik és hogyan csinálják.

Az elegancia nem valami felszínes dolog, hanem egy módja annak, hogy az ember kifejezhesse tiszteletét az élet és a munkája iránt.

. Megszállott vagyok. Újra akarom kezdeni az életem. Még egy lehetőséget szeretnék kapni, hogy megérthessem az új gondolatokat, érzéseket és érzelmeket.

A legfontosabb dolog az életben nem a pénz, a társadalmi státusz, vagy az elismerés, hanem az az időszak, (...) amikor a barátja vagy valakinek.

Nagyon könnyű azokkal kedvesnek lenni, akik kedvesek veled. Erre bárki képes. Az igazán nagy kihívás barátságosnak lenni azokkal, akik a pozitív megnyilvánulásokra is ellenségesen reagálnak. De ha sikerül, nagyon hatásos!

 Az üres vágyakozás mit sem ér. A szavak és a gondolatok nem változtatnak meg semmit. A valóság kemény és kérlelhetetlen, és mit sem törődik azzal, hogy mit gondoltok, éreztek vagy mondotok róla. Vagy legalábbis nem volna szabad neki. Szembenéztek vele, leküzditek a nehézségeket, és élitek tovább az életeteket.

Az embernek mindenre fel kell készülnie (...). És mindent ki kell mondania, különben felemésztik a kimondatlan gondolatok.

 A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legyőzni és mit nem. Amikor megértjük, milyen célt szolgál az előttünk álló kihívás, akkor feltárul előttünk az igazság: akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által előbbre juthatunk.

Mindenkinek megvan a maga élete. Valakinek jó, valakinek rossz. Születésétől fogva rá van szabva. Vigyáz rá az ember. Igyekszik megőrizni, minél több emlékkel megtölteni. Minden, ami csak történik vele, minden, amit megtanul, ebbe az életbe csatornázódik. Az ember nem is gondol bele, mennyire törékeny is mindez.

Az álmok olyanok, hogy ha hajlandóak vagyunk mindent megtenni értük, szinte napról napra egyre szilárdabb, kézzelfoghatóbb valóság lesz a gondolatok s vágyak izzó tömegéből.

Milyen szűk látókörűek tudnak lenni az emberek! Amikor csak egyféle nézőpontból szemlélnek valamit, akkor biztos, hogy nem látják át az egészet - ez a fő oka a legtöbb félreértésnek, melyek néha aztán véres összetűzésekhez vezetnek.

A gondolatok jönnek és mennek; némelyikhez még időben megtalálom a szavakat, némelyik meg eltűnik, mire odaérek. Ilyenkor nincs más hátra, mint abban reménykedni, hogy visszatérnek. Hogy ne bosszankodjam, kitaláltam egy szabályt: ha elég fontos gondolat volt, akkor úgyis visszatér.

Túl sokan vannak, akik nem hisznek semmiféle erkölcsi értékben. Minél többet tudnak az ilyenek, annál veszedelmesebbek. De a nyílt cinikusoknál is sokkal veszélyesebbek, akik úgy tesznek, mintha hinnének. Természetesen mindig abban, amiben az adott pillanatban érdemes hinni. Micsoda képmutatás olyasmiről győzködni másokat, amiről magad se vagy meggyőződve!

Köszönöm... Akkor is, ha szerintetek fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne. Ma legalább úgy éreztem, hogy sok ember kézen fog, és azt mondják: nem vagy egyedül. (...) Ma úgy éreztem ismét, hogy sokan , szeretnek, hasznos, fontos vagyok.

  A pofátlanságnak vannak olyan magas fokai, amiért nem jár büntetés, csak csodálat.

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.

Figyelj oda a jelekre, amelyeket a szervezeted küld! Nevezd tudatosságnak, józan észnek vagy ahogy tetszik - de vedd komolyan, ha a tested üzen!

Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér.

Az életben mindig érkezik figyelmeztetés a megfelelő időben. (...) Amikor több út kínálkozik, ott mindig megállít az élet, hogy nézzünk körül. A kérdés csak az, észrevesszük-e, hogy egy stoptábla előtt állunk? Ha igen, akkor kezünkben a döntés, és mindig választhatjuk a jó utat.

Amikor házimunkát végzünk, egy vissza-visszatérő, szinte halálunkig tartó folyamatot tartunk fenn. Olyan ez, mint a légzés. Nem lehet abbahagyni, mindig újra kell kezdeni.

Én mindig a szívet és a becsületet keresem. (...) Néha-néha nagy pofont kapok... Megéri!

A legnehezebb körülmények között, amikor úgy érezzük, irányt tévesztettünk, éppen a végeredmény bizonyossága adhat újra erőt, hogy továbbmenjünk, sőt kockáztassunk; motiválhat, hogy haladjunk előre, legyenek vágyaink, ragaszkodjunk ahhoz, ami fontos, értékeljük a már bejárt utat, és harcoljunk továbbra is azért, amiben hiszünk.

Van, ami soha nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Van, amit nem hozhatsz vissza. Van, ami örökre eltűnt.

Az egyetlen ember, aki garantáltan velünk van éjjel is és nappal is, mi magunk vagyunk. Ez önostorozáshoz és negatív érzésekhez vezethet. Vegyük tudomásul, ha magunkra irányuló negatív gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, de ne mondjuk ki azokat hangosan. Inkább próbáljuk őket pozitív gondolatokká alakítani.

Van, ami kihívás, és van, ami nem az. Tudnod kell különbséget tenni. De bizony jönni fognak olyanok, akik minden erejükkel ártani akarnak, csak épp nem tudnak. (...) Higgy magadban, abban, amit csinálsz, és tudd, hogy mi tartozik hozzá és mi nem. A gonoszság felőröl, de van, akit még így is éltet. A gonoszság is energia, vissza is megy ahhoz, aki adja.

A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.

  Most csak várni lehet. Tudom, hogy keserves, de mindennek megvan a maga ideje. Senki sem tudja ezt megváltoztatni. Amikor a kivárásnak van itt az ideje, várakozni kell.

  A tanulmányi követelmények csak egy bizonyos pontig bizonyulnak elegendőnek. Az elhivatottságod, a lelkesedésed és mindenekfelett a személyiséged és a jellemed fog majd hozzásegíteni ahhoz, hogy sikerrel járj.

Ne írjanak túl hosszú bakancslistát, mert (...) nem érnének a végére. De ez ne vegye el a kedvüket, hanem éppen ellenkezőleg: koncentráljanak arra a kevés, de fontos pontra!

Ne hagyjuk, hogy mások írják elő nekünk, hogy mit kell tennünk a siker érdekében, ugyanis nekik fogalmuk sincs róla, hogy számunkra mit takar a siker. Nekünk azonban mindenképpen tisztáznunk kell ezt önmagunkban, hogy hatékonyan tudjunk haladni a céljaink felé.

  A riporter élete egészen más, mint a képernyő mögött ülő újságíróé. Felkeresni a helyszínt, saját nyomozást folytatni, menni az orrod után nem mindig hajaz a szó szoros értelmében vett újságírásra. Veszélyes mesterség, amely megköveteli, hogy az érzelmeid és a feldolgozni kívánt téma tárgyilagos megfigyeléséhez szükséges távolságtartás között egyensúlyozz. Van úgy, hogy az egész egyáltalán nem érint meg. Máskor előfordul, hogy belőled is ott marad egy darabka.

Van egy hely, ahol a csúfokat is ünneplik. Hol az irtózatos gyönyörű lehet. Ahol a másságot nem elutasítják, hanem kegyben részesítik. Ez a hely pedig a színház.

  A pótolhatatlanság nélkülözhetetlen feltétele, hogy különbözz másoktól.

  Sokszor egy megnyugtató szó vagy egy kiadós beszélgetés is segít a pácienseken. A fájdalmak a kedvességtől és az odafigyeléstől is enyhülnek, néha meg is szűnnek.

Az ellenséges légkörű, igazságtalanság mérgezte munkahelyek fertőzik az alkalmazottakat, és azok ugyanilyen cudar bánásmódban részesítenek másokat.

A színház az egyedüli hely, ahol az erényes és a gonosz ember könnyei összefolynak.

A világ sokkal elviselhetőbb volna, (...) ha megtagadnánk, hogy szóba álljunk azokkal, akik vétettek a helyes magatartás szabályai ellen. Akkor megtanulnák, hogy az aljasság nem fizetődik ki, mert a társadalom kiveti magából a becstelen embert.

Konkrét válasz, konkrét személynek: Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni. Akik tudják, hogy gyalázatos dolgokat tesznek, és mégis megteszik. MIndezeket előre tudják és megtervezik, és nem törődnek a gonoszsággal, amit elkövettek.

Ha bántanak minket, az legtöbbször a másik félelmeiről vagy irigységéről szól.

44.    014. Bárhol vagyunk, bármit csinálunk, bárhová tartunk, tartozunk vele magunknak, a hivatásunknak, a világnak, hogy jól csináljuk." – itt: Siófok